Amikor részt veszünk egy borpartin, vagy meghívunk egy barátot vagy hármat borkóstolni egy bárba, szükség lehet a bor, különösen a fehérbor lehűtésére. Ennek eredményeként a különféle jeges hűtési módszerek végtelen folyamban jelennek meg. A hűtőszekrények manapság elterjedt életében természetesen sokak számára a legkedveltebb módszer a bor hűtőszekrénybe helyezése a hűtésre, de mindenki tudja, hogy a bor hűtőszekrénybe helyezésének számos hátránya van. A hűtőszekrényben lévő zárt környezet és összetett szagok kedvezőtlenül befolyásolják a bort, a mindennapi életben a hűtőszekrény ajtajának gyakori nyitása és zárása pedig a hűtőszekrény hőmérsékletének ingadozását okozza, ami befolyásolja a bor minőségét. Szerencsére a jegesvödör borhűtésre való használata széles körben elismert és professzionális módszerré vált, de sok borkedvelő még mindig nem tudja elsajátítani a jégvödrök helyes használatát.
Amikor jegesvödröt használnak a bor hűtésére, az emberek mindig azt szokták gondolni, hogy csak jégkockákat kell a vödörbe tenni. Legyen szó éttermekről vagy kapcsolódó bankettekről, a bort mindig jégkockákkal teli jégvödrökbe rakják, és az emberek várják, hogy a bor hőmérséklete csendesen megváltozzon, hogy megkóstolhassa finom és frissítő ízét. Bár ez a gyakorlat érthető, nem igazán hűti le gyorsan a bort. Ha csak jégkocka és bor van a jégvödörben, akkor a kettő közötti érintkezési felület túl kicsi, így a kettő közötti tér megtelik levegővel, és a hűtőhatás lényegében nem kielégítő. Ez a módszer azonban valójában nem használja fel a vizet a jégvödör helyes használatához képest. A jégkockák jégvödörbe való adagolásán kívül a jégvödör helyes használatához bizonyos mennyiségű víz hozzáadása is szükséges.
Az alapelv az, hogy a jég gyorsabban olvad a vízben, ami miatt a bor hője gyorsabban felszívódik, így a bor gyorsan lehűl. Ez a módszer megköveteli, hogy amikor vizet és jégkockákat adunk a jegesvödörbe, a kettő arányát 1:1-ben kell tartani, és a jégvödör kapacitásának 3/4-ét el kell foglalni. (A feltöltés mellőzésének oka, hogy feltöltés után a bor túlcsordul, ezáltal tönkreteszi a víz és a jég arányát.) A víz és jégkocka hozzáadása után a bort a jég közepére tesszük. vödörbe, és helyezze a vödörbe. Körülbelül 2 cm vastag jégkockaréteg legyen az alján, hogy a bor ne érjen közvetlenül a hordó aljához. Ezután próbálja meg a jégkockákat a vödörben a borhoz közelebb halmozni, de ne túl sűrűn. Végül csak várja meg, amíg a bor kihűl a jeges vödörben. Ezen az alapon sót is lehet használni a hűtési sebesség növelésére. Gondolom, biztosan láttad, hogy télen sóval szórják az út havat, főleg azért, mert a só csökkentheti a víz fagyáspontját, amitől a hó gyorsan elolvad, és ez a jégkockákra is igaz. A só pedig olvadás közben elnyeli a hőt, ismét csökkenti a jeges vödörben lévő jeges víz hőmérsékletét.
A bor hűtésekor bizonyos mennyiségű sót is tehetünk a hordóba, egy liter jeges vízhez körülbelül egy csésze só tehető. Emellett tehetünk egy tál meleg vizet is, majd adjunk hozzá sót, hogy feloldódjon, majd szórjuk ezt a tál meleg sós vizet a jeges vödörben lévő jeges vízbe, ami tovább fokozhatja a hűsítő hatást. A jégvödör helyes használatának elsajátítása után a különböző borok lefagyasztásakor a pontos hűtési időt is meg kell érteni. Általánosságban elmondható, hogy a vörösbort nem szabad túl sokáig jegelni, mert telt teste, általában csak 3-5 percig. Míg a viszonylag könnyű testű fehérborok 6-10 percet vesznek igénybe, addig a habzóborok hosszabb ideig, körülbelül 10-15 percig hűthetők.
Úgy gondolom, hogy ezekkel a módszerekkel hatékonyabban juthat hozzá egy üveg hideg és finom koktélhoz vagy jeges italhoz. és több szórakozás a bulikon
